lgtmaraton

Múltidézésre csábít Szebeni András fotóalbuma, amely a tripla Aréna-koncerthez időzítve jelent meg az LGT-ről. A képek a zenekar 1979-es tabáni koncertjén, az 1980-as televíziós showműsor kapcsán, valamint 1992-ben a Nyugati pályaudvaron a búcsúkoncerten készültek. A tabáni bulin látható a lelkes tömeg, a színpad szélén álló fotósok, a kertésznadrágos Presser Gábor, és a melegítős Karácsony János és Somló Tamás. Szebeni András az MTI-nek elmondta, hogy ott volt a mostani maratoni bulin is, ezúttal azonban nem kérték fel fotózásra, ám a '70-es évek elejétől többször is volt lehetősége arra, hogy megörökítse a koncerteket. Ezeknek a képeknek a jó része eddig nem volt ismert a közönség számára, és azt gondolták, hogy néhány évtizeddel később is érdekesek, aktuálisak lehetnek. 

Nem számít, hogy milyen a hang. Aki videózott az LGT koncerteken, de úgy gondolja, hogy nem túl élvezetes a filmje, mert mondjuk torznak, túlvezéreltnek, esetleg tompának tartja a hangot, attól még küldje el a Kultúrpartnak. Ezt úgyis csak munkahangként fogják használni, a filmben pedig a jó minőségű hang kerül majd a képek alá. Addig is itt egy újabb válogatás:-)

http://www.youtube.com/user/LGTmaraton

A lejátszási lista

Egy újabb videó a Kultúrpartnak köszönhetően:-)

Bár mindhárom LGT koncert telt házas volt, azért mégsem lehetett ott mindenki a bulikon. Azoknak, akik nem jutottak el, itt egy kis ízelítő. A Kultúrpart jóvoltából bárki belenézhet a fő-főpróbába:-)

Ritka, hogy egy koncertnek egyetlen unalmas pillatana se legyen. Furcsa, de a bő háromórás koncert alatt egyszer sem éreztem, hogy lassan telik az idő, és úgy tűnt, hogy a körülöttem ülők, és a küzdőtéren táncolók is hasonló véleményen lehettek: voltak számok, amiket végigtapsoltak, lábukkal ütötték a ritmust, hangosan énekeltek... Vannak zenészek, akik hatvan felett valahogy megkopnak, és már nem úgy szólnak a dalaik, nem olyan a koncertek hangulata, mint annak idején. Hát... az LGT maratoni bulijaira ez nagyon nem igaz. Ha nem tudtam volna, hogy egy 41 éves banda szórakoztatja a közönséget, biztosan nem találtam volna ki. Az egész fellépés tele volt élettel, össze sem tudtam számolni, hány féle hangszert láttam a színpadon, és végig azt érezhette a közönség, hogy minden értük történik. Volt, hogy táncoló fiatalok lepték el az Aréna színpadát, volt, hogy egyetlen hangszer szólt csupán, dinamikus, és egyszerre letisztult volt az egész. És hát kár volna múlt időben fogalmazni, hisz ma este még lesz egy koncert, amin biztosan hasonló izgalmak várják a közönséget:-)