Ritka, hogy egy koncertnek egyetlen unalmas pillatana se legyen. Furcsa, de a bő háromórás koncert alatt egyszer sem éreztem, hogy lassan telik az idő, és úgy tűnt, hogy a körülöttem ülők, és a küzdőtéren táncolók is hasonló véleményen lehettek: voltak számok, amiket végigtapsoltak, lábukkal ütötték a ritmust, hangosan énekeltek... Vannak zenészek, akik hatvan felett valahogy megkopnak, és már nem úgy szólnak a dalaik, nem olyan a koncertek hangulata, mint annak idején. Hát... az LGT maratoni bulijaira ez nagyon nem igaz. Ha nem tudtam volna, hogy egy 41 éves banda szórakoztatja a közönséget, biztosan nem találtam volna ki. Az egész fellépés tele volt élettel, össze sem tudtam számolni, hány féle hangszert láttam a színpadon, és végig azt érezhette a közönség, hogy minden értük történik. Volt, hogy táncoló fiatalok lepték el az Aréna színpadát, volt, hogy egyetlen hangszer szólt csupán, dinamikus, és egyszerre letisztult volt az egész. És hát kár volna múlt időben fogalmazni, hisz ma este még lesz egy koncert, amin biztosan hasonló izgalmak várják a közönséget:-)