Presser Gábor olyan fiatalon csöppent a zenélésbe, hogy fel sem merült a pályaválasztás kérdése. Egy házban lakott Seress Rezsővel, gyakran hallotta őt játszani, egy-két alkalommal volt is nála -  árulta el korábban. 3-4 évesen került kapcsolatba a zenéléssel: unokanővérével elment zongoraórára, és mivel tehetségesnek találták, egyértelmű volt, hogy több lesz ez, mint egyszerű hobbi. A Zeneakadémia gyakorlójába járt, ahol mások mellett Antal Imre is tanította.


Úgy volt, hogy "igazi"művész lesz, ám túl korán küldték a Zeneakadémiára: a felvételi első fordulóján jól szerepelt, ám a másodikon már nem, így ez az álom akkor nem teljesülhetett. Sosem volt igazán kérdés a családjában, hogy mi lesz belőle, ha "nagy" lesz, világos volt, hogy egy életre elköteleződött a muzsikálás mellett. 19-20 évesen ment el kíváncsiságból az Omegába Mihály Tamással, aki akkor már ott játszott. 1967-től a csapat első saját dalainak zenéjét írta, előtte ugyanis csak külföldi számok feldolgozásait adták elő. Nyáron már zenészként is bemutatkozott a bandában. Nem kellett sokáig várnia a sikerre: ő lett az első három album első számú zeneszerzője. Olyan dalok születtek akkor mint a  Ha én szél lehetnék vagy  a Petróleumlámpa.

Viharos "válás"
Presser  Gábor szerint mindenki jól járt a "válással": az Omega is, és ők is Laux Józseffel, akik otthagyták a zenekart. Nem volt feszültségmentes ez az időszak. Voltak, akik egyenesen árulónak titulálták őket, mert elmentek és megalapították az LGT-t. De Presser Gábor ekkor már más zenéket akart játszani, és  nem tartotta volna korrektnek, ha "ráerőszakolja" ezt az Omegára, ezért jobbnak látta, ha távozik- nyilatkozta. 1971-ben állt össze az új csapat, a Locomotiv GT, amelynek tagja volt Frenreisz Károly basszusgitáros és Barta Tamás gitáros volt is. Presser Gábor távozása után először 1980-ban játszott újra korábbi együttesével az Omega-LGT-Beatrice turnén. A folytatásról és a többi zenészről hamarosan bővebben is olvashatnak itt.