lgtmaraton

"Előljáróban szeretném tisztázni, hogy a zenekarnak nem Locomotiv GT, vagy LGT a neve, hanem Lógété. A Kex és a Syrius mellett ők a tagjai az én nagyon elfogult Magyar Rock And Roll Szentháromságomnak. Örökké hálás leszek nekik nekik, hogy nem bluesbanda lettek, mert rongyosra hallgatva azt a párt bluest, amit csináltak, nem nagyon rúghatott volna labdába mellettük senki.

Energiával teli, férfias zenét játszottak. Sok-sok dalukat fújta mindenki, bár nem volt célközönségük. Nem vették célkeresztbe a csöveseket, vagy a nyavalygó alternatív úrigyerekeket, a gyönyörű lányok és a rendőrök pedig maguktól jöttek bárhová, ahol játszottak. Állítólag még maga Brutyó János (korábbi és kisebb masiniszta, neve méltatlanul hull a feledésbe) elvtárs is titkos Lógété rajongó volt.

Amit csináltak, nem irányzat volt, vagy stílus, egyszerűen csak zene, ami együtt ment a szöveggel. Egyik sem volt fontosabb. A „Kksszony lvtteszvemet” vagy az „Ilynalynbksz” elvette az eszemet volt. Az utóbbiban elhangzó „…nananananamicsinálsz…” olyan hatással volt rám, hogy felhasználtam a Csavargók Tízparancsolatából a Nyolcadikban: „Jujj, mit csinálsz? Bejönnek!”, valamint a Circus Hungaricus Sorozatlövőjében „Nana, nana, mit csinálsz? Ne hagyd abba!” És akkor jöjjön néhány személyes vonatkozás: "Első Rolling Stones pólómat 1974-ben Laux Józseftől kaptam. Egyikükkel majdnem tíz évig játszottam.

Az első próbán megkérdeztem tőle: „Jánoska, te hogy dobolsz?” Mire ő magától értetődő természetességgel felelte: „Úgy, hogy az énekes énekelni tudjon.” Elájultam, mivel addig nem ilyesmihez voltam szokva. Ha lehetek személyes még egy picit, elmondom, hogy a zongorista mellesleg kiváló szanitéc. 1922-ben, Katowicében a szépséges lengyel Krystina helyett a szállodában engem ápolt, pontosabban a talpamból egyesével szedegette ki a faszilánkokat, mivel koncertjük vendégeken sízokniban ugráltam-énekeltem végig a Johnny B. Goode.-t. Innen egyenes út vezetett a „Mondd, mennyit ér egy falat kenyér” című, az afrikai éhezők megsegítése céljából született közös dalunk megírásához és előadásához. Az 1985-ös lemez és koncert bevételének gondozója Gubcsi Lajos elvtárs, a Magyar Ifjúság akkori főszerkesztője volt: Azóta is hiába várjuk az információt a pénz felhasználásáról.

Nyilván oda került, ahová ők akarták. Később német nyelvterületen szenzációszámba menő szerzeményünk, a Der Medve tovább javította megbonthatatlan barátságunkat, amelyet az egyik fél 1996 óta tartó folyamatos menekülése a közös fagylaltozás elől - 3 gombócnál feladja, recece - sem tehet tönkre. Mivel a következő születésnapom környékén játszanak az Arénában, remélem, egy jó bulit kapok ajándékba." Nysdkiaszmd és cskdbaszád! Mindenkinek üdvözlettel Hobo

Hogyan került a Loksi a Vígszínházba? A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - vagy ahogy a többség emlegeti, Képzelt riport - Déry Tibor azonos című kisregényéből készült. 1973-ban láthatta először a közönség. Presser Gábor szerezte a zenéjét, a dalszövegek pedig Adamis Anna nevéhez fűződnek. A darab több szempontból is áttörést jelentett: Pressernek ez volt az első színházi munkája, és a popzene is ezzel a bemutatóval tört utat magának a magaskultúrába, a színház és az irodalom világába. Az LGT élőben nyomta a színpadon. Elsöprő sikert arattak, nemcsak idehaza, hanem a határokon túl is: több országban mutatták be a rockmusicalt, amelynek története egy magyar emigráns házaspár köré fonódik. Közben a zenekar összetétele is megváltozott: erre az időszakra tehető Frenreisz Károly távozása, és Somló Tamás érkezése.

Sokoldalú ember, az egyszer tény. Somló Tamás zenetagozatos általánosba járt, hegedűn játszott. Később az Állami Artistaképzőben folytatta tanulmányait, ahol tánc, balett és zsonglőrködés is szerepelt a tananyagban.

Ebben a szakmában is megtalálta a számításait, hiszen számtalan helyen adott elő szerte a világban. Ám a többségnek mégsem ez ugrik be elsőre róla, hanem az, hogy ZENÉSZ.Frenreisz Károly 1973-ban kilépett az Loksiból és megalakította saját bandáját, a Skorpiót. Keresni kellett valakit a helyére, és az ex-Omegás Somló Tamás állt be a zenekarba. Nemcsak basszusgitározott, szaxofonozott és énekelt is. Később szólólemezeket is kiadott. Olyan slágerek szerzője, mint az Álomarcú lány, a Primadonna és az Annyi mindent nem szerettem még. Közben a jogi egyetemet is elvégezte.

"Rengeteg koncert, lemezfelvételek, filmzenék, külföldi utak stb. Komoly iskola egy fiatal tapasztalatlan zenész számára. A névtelen háttérzenész állapotból pár hónap múlva kiemelt minket a zenekar és egyenrangú tagokként éltük meg ezt az időszakot. Jazz zenészként alkalmat kaptunk szólistaként is játszani ,ami teljesen új dolognak számított abban az időben a popzenében. A 80-as évek elején egy 42 napos angliai turnén találkoztunk az addig csak legendákból ismert nyugati pop élettel, de megjártuk az NDK-át Lengyelországot, Jugoszláviát, Csehszlovákiát is. Abban az időben a legjobb zenekarnak tartott LGT-ben játszani azt is jelentette, hogy számos más felkérést is kaptunk. Így a nyolcvanas évek végéig több száz lemezfelvételen vehettünk részt mint session zenész. Néha előkerül egy-egy videó felvétel a Tabáni koncertekről, ezen nagyon jól szórakozom. A megtiszteltetés jelei észrevehetetlenek, a legtermészetesebb dolognak gondoltam, hogy én ott játszom, nagyképűen dobálom vagy éppen hogy nem dobálom a hajam. Így közel 40 év távlatából már tudom, hogy számos tapasztalatot, tudást, fantasztikus élményeket, máig is tartó barátságokat köszönhetek ennek az időszaknak" - emlékezett vissza Gőz László, aki harsonásként "erősítette" a zenekart, most pedig a BMC, azaz a Budapest Music Center ügyvezetője.

"Szerettem volna valami olyan nevet a bandának, amit mindenhol ugyanúgy ejtenek ki, ugyanazt jelenti és van valami kelet-európai íze.

A lokomotív ilyen szó, akkoriban minden Varsói szerződéses országban volt ilyen nevű futballcsapat, jól hozta a keleti szagot, a régi füstölgő mozdonyt csak hozzá kellett képzelni. A GT: Gran Turismo, azaz spécizett motor" - emlékezett vissza a névadásra Presser Gábor.