lgtmaraton

Nagy szövegrontónak tartja magát Presser Gábor. Elmondása szerint nem tud jól verset, prózát tanulni. Ez a saját dalaira is igaz. Van benne egy félelem, hogy nehogy hibázzon, mert azt nagy tiszteletlenségnek tartaná a közönséggel szemben. Egyszerűen azt gondolja, hogy ciki, ha a rajongók jobban tudják a dalokat, mint ő maga. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig rontana:-), de maximalizmusa miatt inkább bebiztosítja magát: így aztán nem ritka, hogy kis papírokat ragaszt a zongorájára, amin a dalok szövegei olvashatók.

Presser Gábor elsőre 74 dalt írt össze, de van egy 54-es szűkített kerete is. Ezen a héten már biztos, hogy kilencven százalékban eldől a koncert műsora. De: ismerve az LGT korábbi történeteit, lehet, hogy a próbákon még mindig változtatni fognak.

Az óvodás Somló Tamás

"13 éves voltam és még javában punk zenét játszottam, amikor egy barátom a születésnapi buliján feltette az éppen akkor megjelenő Loksit bakelit lemezen. Mire elérkeztünk a Box című számhoz, már tudtam, hogy nem fogok egész életemben punk zenét játszani. Hogy pontosan mi is történt, nem tudom. Talán pont akkor nyílt meg az a kapu, amin ha egyszer átlép valaki, sokkal többet lát és ért meg a világból" - árulta el Hrutka Róbert zenész, zeneszerző.

"Irigyeltem őket, hogy baromi jól muzsikálnak, nagyon jók a szövegeik, és különben is...irigyeltem őket pusztán csak azért, mert én is olyanná akartam válni, mint ők! De, hogy valójában milyenné? Mai fejjel átgondolva, ritkán van olyan, amikor rendkívül tehetséges emberek találkoznak azért, hogy a szó legnemesebb értelmében emberként menjenek fel a színpadra azért, hogy embereknek játszanak. Talán semmi mást nem akartak, mint örömet szerezni maguknak és a közönségnek. S ami a legcsodálatosabb ebben, ők egy olyan utat választottak, ami ma is követendő példa lehet bármelyik zenész számára. Mégpedig az, hogy olyan dalokat írtak, melyek zenei irányzatoktól függetlenül, bármilyen korban érvényesek maradnak. Ha ehhez hozzá veszem azt a tényt, miszerint a hang, vagy a zene hullámok formájában terjed és a befogadó érzelmei kódolják ki ezeket a hullámokat, akkor igenis felelősséggel bírunk minden gondolatért, lejátszott hangért, amit szabadjára eresztünk az Univerzumba. S ha úgy is érezzük, hogy ezek a hangok már megszűntek, és újra csend van, a kódok ott maradnak bennünk és a legváratlanabb pillanatokban aktiválják magukat. Csak remélni tudom, mikor az LGT zenéjét hallgatjuk, ezekből a megfoghatatlan kódokból aktiválódik bennem és mindenkiben egy jó adag, és ha ez időközben átalakul vírussá, azt se bánom! Talán lesz még esélyünk megfertőzni egy-két generációt."

S végül egy utolsó gondolat:

"Mikor a feleségem annak idején, egy németországi egyetemen tanult és az egyik előadás után kiderült a tanára számára, hogy Magyarországról jött, elkezdet vele magyarul beszélni. Mikor megkérdezte, hogy honnan tanult meg ilyen jól magyarul, a tanár így felelt:

Van egy zenekar, akiért bárhova képes vagyok elmenni ha, megtehetem, csak azért, hogy élőben hallgassam őket. Hogy teljes legyen az élmény és értsem a szövegeiket is, magyarul tanulok. Ezt a zenekart úgy hívják: LGT.

Akkor még természetesnek tűnt ez a történet, de ma már tudom hogy ez arról a megfoghatatlan csodáról szól, amit sokan a zene erejének hívnak, s amit én csak úgy hívok: LGT-KÓD."

Az LGT kísérőzenekarként is bizonyított, 1973 és 1976 között Kovács Katival álltak együtt a színpadon, négy közös lemezt is jegyeznek. A Kovács Kati és a Locomotiv GT, a Rock and roller, a Közel a Naphoz és a Kati című albumok a közös munka termései. Olyan sikeres dalok születtek ebben az időszakban, mint a Rock and roller és a Szólj rám, ha hangosan énekelek. A közönség imádta őket, hatalmas rajongótáboruk volt. Ennek az együttműködésnek is köszönhető, hogy a külföldi fellépései miatt idehaza kissé háttérbe szorult énekesnő rövid idő alatt ismét a zenei élvonalban találta magát. A Loksi még közös tévéshow-t is készített vele. Nemcsak Kovács Katival, hanem Zoránnal is dolgoztak együtt: a Zorán, a Zorán I. és a Zorán III. albumok
zenéit ők írták neki.