lgtmaraton

1976. október 29–30. : Két tv-koncert Kelet- Berlinben. Németh Gábor, a Skorpió dobosa ugrik be, az utolsó pillanatban. A koncerteket így megtarthatják, de az Interkoncert az LGT működési engedélyének bevonásával büntet azt est megmentéséért, mivel nem "jelentették", hogy másik zenész játszik két alkalommal... Két hét múlva az LGT-nek már egy szerződött romániai turnéra kell indulnia, amiért is a működési engedély újra érvényes lesz, mivel az Interkoncert tetemes pénzt húz az ügyből... Hazaérve tovább tart vezér nélküli tanácstalanság. A szerkesztő Módos Péter váratlanul felkéri a 3/4 zenekart egy 15 perces önálló tévéműsorba. Körcsarnok. Vékony, szemüveges fiú aggódik a fal mellett szép fekete dobjaiért. A három LGT-s felváltva püföli az ő drága kölcsönhangszerét a kamera kedvéért. Aztán amíg a stúdióban az „Ahogy mindenki” egyzongorás felvételei folynak, Somló elindul haza, de még elmentében úgy dönt hogy szerződteti a folyosón a dobszerkó tulajdonosát… A vékony szemüveges a bajszát simogatja. Ott marad. Ő a Solti. Most már az LGT-ből. Presser: „És amíg én benn a kamerák előtt a zongorát püföltem, Somló kinn szerződtette a Soltit."

Napra pontosan 37 éve annak, hogy az LGT angol nyelvű lemezt kezdett készíteni a Prága melletti Dejvicében, a Supraphon Studióban. Az album a két amerikai lemez dalaiból tartalmaz válogatást. 1976-ban jelent meg, cím nélkül, majd 1978-ban más borítóval, Motor City Rock címmel. Presser Gábor elmondta, hogy Dés, Gőz és Dely István is velük volt. Nagyon jó hangulatban, "könnyű kézzel" folytak a felvételek, (a sör is) az egyetlen szomorú pillanat, mikor a stúdióban folyvást lábatlankodó fotós szalvétává tapossa Gőz Öcsi harsonáját. A zenekar ezen a lemezen se keresett szinte semmit, mert a szocialista országokban "nem ismerték" az előadói jogdíj fogalmát, de még mindig jobban járt, mint a Live in Warsaw lemezzel, amit a lengyel rádió közvetítésével az állami Polskie Nagranie hanglemezgyár "csak úgy" megjelentetett és százezreket adott el belőle anélkül, hogy a mai napig egy tábla csokit küldött volna a zenekarnak, de legalább egy "dzsinkuje bardzó"-t... - emlékezett vissza a zenész.

"Előljáróban szeretném tisztázni, hogy a zenekarnak nem Locomotiv GT, vagy LGT a neve, hanem Lógété. A Kex és a Syrius mellett ők a tagjai az én nagyon elfogult Magyar Rock And Roll Szentháromságomnak. Örökké hálás leszek nekik nekik, hogy nem bluesbanda lettek, mert rongyosra hallgatva azt a párt bluest, amit csináltak, nem nagyon rúghatott volna labdába mellettük senki.

Energiával teli, férfias zenét játszottak. Sok-sok dalukat fújta mindenki, bár nem volt célközönségük. Nem vették célkeresztbe a csöveseket, vagy a nyavalygó alternatív úrigyerekeket, a gyönyörű lányok és a rendőrök pedig maguktól jöttek bárhová, ahol játszottak. Állítólag még maga Brutyó János (korábbi és kisebb masiniszta, neve méltatlanul hull a feledésbe) elvtárs is titkos Lógété rajongó volt.

Amit csináltak, nem irányzat volt, vagy stílus, egyszerűen csak zene, ami együtt ment a szöveggel. Egyik sem volt fontosabb. A „Kksszony lvtteszvemet” vagy az „Ilynalynbksz” elvette az eszemet volt. Az utóbbiban elhangzó „…nananananamicsinálsz…” olyan hatással volt rám, hogy felhasználtam a Csavargók Tízparancsolatából a Nyolcadikban: „Jujj, mit csinálsz? Bejönnek!”, valamint a Circus Hungaricus Sorozatlövőjében „Nana, nana, mit csinálsz? Ne hagyd abba!” És akkor jöjjön néhány személyes vonatkozás: "Első Rolling Stones pólómat 1974-ben Laux Józseftől kaptam. Egyikükkel majdnem tíz évig játszottam.

Az első próbán megkérdeztem tőle: „Jánoska, te hogy dobolsz?” Mire ő magától értetődő természetességgel felelte: „Úgy, hogy az énekes énekelni tudjon.” Elájultam, mivel addig nem ilyesmihez voltam szokva. Ha lehetek személyes még egy picit, elmondom, hogy a zongorista mellesleg kiváló szanitéc. 1922-ben, Katowicében a szépséges lengyel Krystina helyett a szállodában engem ápolt, pontosabban a talpamból egyesével szedegette ki a faszilánkokat, mivel koncertjük vendégeken sízokniban ugráltam-énekeltem végig a Johnny B. Goode.-t. Innen egyenes út vezetett a „Mondd, mennyit ér egy falat kenyér” című, az afrikai éhezők megsegítése céljából született közös dalunk megírásához és előadásához. Az 1985-ös lemez és koncert bevételének gondozója Gubcsi Lajos elvtárs, a Magyar Ifjúság akkori főszerkesztője volt: Azóta is hiába várjuk az információt a pénz felhasználásáról.

Nyilván oda került, ahová ők akarták. Később német nyelvterületen szenzációszámba menő szerzeményünk, a Der Medve tovább javította megbonthatatlan barátságunkat, amelyet az egyik fél 1996 óta tartó folyamatos menekülése a közös fagylaltozás elől - 3 gombócnál feladja, recece - sem tehet tönkre. Mivel a következő születésnapom környékén játszanak az Arénában, remélem, egy jó bulit kapok ajándékba." Nysdkiaszmd és cskdbaszád! Mindenkinek üdvözlettel Hobo