"Gyerekként nehezen juthattam magyar zenei anyaghoz, emlékszem az újvidéki rádió játszott néhány dalt, amihez hozzá tudott jutni, no meg amikor nagyobb lettem, néha sikerült befognom a Danubius rádiót, ott hallhattam magyar dalokat... Egy alkalommal turkáltam a barátnőm szülei padlásán, és találtam néhány poros bakelitet, úgy éreztem kincsek ezek, ha nekik nem kell, én hazaviszem! Megtörölgettem a borítót, és akkor láttam, hogy ez egy LGT lemez. Lehettem tizenkét éves, hallottam már róluk, de keveset tudtam, mivel kb. kilenc éves voltam, amikor végre mi is be tudtuk köttetni a Magyar tv csatornákat" - árulta el Rúzsa Magdi.

"Kazettáim nem nagyon voltak, mert nem igen volt rájuk pénzem! Eltettem ezt a pár lemezt, amit találtam biztonságos helyre, mert lejátszóm sajnos nem volt, de azt tudtam, hogy előbb- utóbb sort kerítek a meghallgatására. Aztán elkezdtem rágni anyám fülét, hogy vegyünk egy használt hifi-t, amin van bakelit lejátszó is. Fél év múlva, megvette nekem, sosem felejtem el, ahogy elkezdett ropogni a bakelit és a tű találkozása, és megszólalt a Szól a rádió, komolyan mondom, meghat ma is, ha eszembe jut ez a perc, én tényleg akkor lettem szerelmes a zenébe, éppen ezért volt aztán nagy pillanat ott állni Presser Gábor előtt! A lényeg attól a naptól kezdve minden nap erre a lemezre ébredtem, és ezt nem csak úgy mondom, így volt! Sőt, nem csak én, de a szomszédok is! : D Most is őrzöm! Akkoriban sokan csodálkoztak is, hogy "ez a gyerek a régi zenét szereti"! Nem hogy szerettem, hanem alig vártam, hogy végre nekem is zenekarom legyen, akikkel bármikor eljátszhatok olyan zenét, amilyent csak akarok....! Ezt adta nekem az LGT!"