lgtmaraton

Sokoldalú ember, az egyszer tény. Somló Tamás zenetagozatos általánosba járt, hegedűn játszott. Később az Állami Artistaképzőben folytatta tanulmányait, ahol tánc, balett és zsonglőrködés is szerepelt a tananyagban.

Ebben a szakmában is megtalálta a számításait, hiszen számtalan helyen adott elő szerte a világban. Ám a többségnek mégsem ez ugrik be elsőre róla, hanem az, hogy ZENÉSZ.Frenreisz Károly 1973-ban kilépett az Loksiból és megalakította saját bandáját, a Skorpiót. Keresni kellett valakit a helyére, és az ex-Omegás Somló Tamás állt be a zenekarba. Nemcsak basszusgitározott, szaxofonozott és énekelt is. Később szólólemezeket is kiadott. Olyan slágerek szerzője, mint az Álomarcú lány, a Primadonna és az Annyi mindent nem szerettem még. Közben a jogi egyetemet is elvégezte.

"Rengeteg koncert, lemezfelvételek, filmzenék, külföldi utak stb. Komoly iskola egy fiatal tapasztalatlan zenész számára. A névtelen háttérzenész állapotból pár hónap múlva kiemelt minket a zenekar és egyenrangú tagokként éltük meg ezt az időszakot. Jazz zenészként alkalmat kaptunk szólistaként is játszani ,ami teljesen új dolognak számított abban az időben a popzenében. A 80-as évek elején egy 42 napos angliai turnén találkoztunk az addig csak legendákból ismert nyugati pop élettel, de megjártuk az NDK-át Lengyelországot, Jugoszláviát, Csehszlovákiát is. Abban az időben a legjobb zenekarnak tartott LGT-ben játszani azt is jelentette, hogy számos más felkérést is kaptunk. Így a nyolcvanas évek végéig több száz lemezfelvételen vehettünk részt mint session zenész. Néha előkerül egy-egy videó felvétel a Tabáni koncertekről, ezen nagyon jól szórakozom. A megtiszteltetés jelei észrevehetetlenek, a legtermészetesebb dolognak gondoltam, hogy én ott játszom, nagyképűen dobálom vagy éppen hogy nem dobálom a hajam. Így közel 40 év távlatából már tudom, hogy számos tapasztalatot, tudást, fantasztikus élményeket, máig is tartó barátságokat köszönhetek ennek az időszaknak" - emlékezett vissza Gőz László, aki harsonásként "erősítette" a zenekart, most pedig a BMC, azaz a Budapest Music Center ügyvezetője.

"Szerettem volna valami olyan nevet a bandának, amit mindenhol ugyanúgy ejtenek ki, ugyanazt jelenti és van valami kelet-európai íze.

A lokomotív ilyen szó, akkoriban minden Varsói szerződéses országban volt ilyen nevű futballcsapat, jól hozta a keleti szagot, a régi füstölgő mozdonyt csak hozzá kellett képzelni. A GT: Gran Turismo, azaz spécizett motor" - emlékezett vissza a névadásra Presser Gábor.

"Akkoriban a legjobb az volt, hogy Barta majd minden nap átjött, és nálunk zenéltünk,amíg csak volt idő. Kár, hogy akkor még nem voltak meg a mai felvevő lehetőségek, ezek a fél- egész napos örömködések most nagyon izgalmasak lehetnének. Sokat lötyögtünk együtt, a közös programjaink mélypontja a BVSC uszodában tartott nem teljesen legális éjszakai buli, ahol Barta mint egykori és (fantasztikusan induló ) vízilabdázó "hivatalos " volt. Engem is magával vitt,(bár ne tette volna) . Gyönyörű nyári éjszaka volt, tök helyes társaság, főleg úszók, vízilabdázók. Késő éjjel már alaposan bebulizva Barta egy csatakiáltással nekirohant a medencének, dobbantott - még hallottam az ordítását - de akkor már én is futtában dobbantva a levegőben voltam, szóval a medencében már csak kb térdigérő víz volt... Csattantunk, mély csend, a parton is. A kezeinket fogdostuk, fogunk-e még valaha zenélni. Élsz még? kérdezte, ja, ba... Szóval kézileg megúsztuk, nekem a lábam kifordult, nyilván magam alá kaptam landolás közben. Bartának a csípője fájt nagyon, ő oldalra fordulva csattant, nem tudtuk, hova menjünk, mentőt hívni szégyelltünk, meg aztán kiderülhetett volna, hogy az uszodában száztagú buli van, vajon ki engedte meg?... Végül is Ládi dr segített, a drága "Ládikó", annyi zenész óvóbácsija, éjjel beszólt a Honvéd kórházba, hogy a haverok bevisznek minket, lássanak el. Azóta csak lépcsőn megyek medencébe" - emlékezett vissza Presser Gábor.

"Nagyon hullámzó volt az anyag, egy-két dal mindenhová illett volna, csak oda nem. Persze nem játszottunk rosszul, de nem minden jött össze úgy, ahogy jó lett volna. És nem úgy szólt az anyag, ahogy megálmodtuk, egyikünk sem volt stúdióilag megfelelően technokrata, és a személyzet utálta, hogy szöszöltünk, finomítgatni akartunk, nem értették minek ez a cécó, ez mégis csak szar jejezene..." - mondja Presser Gábor. "Szóval az első két lemezt, bár fantasztikus pillanatokra emlékszem, csak részleteiben szeretem, az első igazán jó lemezünk a BUMMM volt, pedig azt 8 nap alatt csináltuk meg... De akkor és ott végig nagy tűz volt."