lgtmaraton

"Akadémiai kommentár": A név (Locomotiv GT), mely egyetlen nyelv helyesírási szabályainak sem felel meg - magyarul k-val írnánk és hosszú í-vel, angolul pedig hiányzik a szóvégi e - valószínűleg infantilis polgár-/elvtárspukkasztás céljából keletkezett.:-)

Egy amerikai turné a '70-es években álomnak tűnt egy magyar zenekar számára. De nem az LGT-nek. Laux József dobos-menedzser zseniális szervezőkészségének hála az amúgy is sikeres Loksi előtt újabb kapuk nyíltak ki.

Laux Amerikában megismerkedett egy jómódú magyar származású üzletemberrel, aki már-már misszójának tekintette, hogy a magyar kultúrát támogatja. A zenekarvezető megkédezte tőle, hogy szárnyai alá venne-e egy rockbandát, és a válasz igen volt. Hamarosan fel is vették a BUMMM! angol nyelvű változatát Londonban, majd utaztak Amerikába.

Több kacskaringós sztori is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, az egyik legérdekesebb talán az, hogy majdnem visszafordították a zenészeket Magyarországra, mert a Kennedy reptéren kiderült, hogy nem stimmelt minden a papírjaikkal, ám ekkor segítőjük egyik közeli ismerőse, az amerikai külügyminiszter bevonásával oldotta meg a helyzetet. Több hónapig tartó utazás, koncertezés vette kezdetét, és már készült a második angol nyelvű lemez, amikor váratlan fordulat történt: ekkor derült ki, hogy Barta Tamás nem akar hazajönni. Ennek súlyos ára lett: érvényét veszítette a három amerikai turnéra és három lemezre szóló szerződés.

Éppen harminc éve jelent meg a Locomotív GT X. A zenekar azonban elszámolta magát, mert ez valójában a kilencedik Loksi sorlemez volt! És ami ez után következett: lemezbemutató turné; éjszakai, zárt körű koncert a Zeneakadémián, majd a hallgatók kérésére dupla koncert a KEK-en.

Presser:"Ha segíteni akarsz, inkább várjál!"

"Kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", "kemény légy, mint a", sose tudom meg - árulta el Novák Péter zenész.

Hozzátette: persze, hogy a Rolling Stones, nem süket, tíz éves vagyok és annyiszor rakom vissza a tűt, ahányszor csak kell! Egyébként is, az állítmánnyal van problémám; hogy lesz a muzsika kemény? Bársony? Sárga? Édes? S miként árasztja illatát rothadó enyészetnek, ha így támad kedve, vagy elkeseredése? Valami varázslat van ott zeneileg, hol ezrek énekelnek akár ezer dalt is el, kívülről fújva azokat az énekessel, értelmet adva az együttes, amúgy bugyuta kifejezésének - korán leesik a tantusz. Az utóbbi szófordulatot már képtelen vagyok elmagyarázni a kolozsvári egyetemistáknak három évtizeddel később, de üvölteni még tudok velük a gangról hajnalban, miszerint "volt egy faltól falig ház". Ha van valami szentimentális a rockandroll életérzésben, hát ez: mindenki mindenkinek lehetne a gyereke... No és aki akar, a mai napig tanulhat valamit! "Nincs szebb, mint a fő okos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögés..." Mostanság? A túléléshez elég egyetlen, szívünk nagylemezére karcolt sor.