lgtmaraton

Eddig nem publikált képeket is találnak az érdeklődők Szebeni András LGT-ről készült fotóalbumában. A csütörtök esti dedikáláson Keresztury Tibor, a Litera.hu főszerkesztője mutatta be a kiadványt, hangsúlyozta: a mű érdekessége, hogy olyan pillanatokat örökít meg, amelyeket a közönség nem láthatott, illetve sok olyan kép van benne, amely eddig sehol nem jelent meg. Ráadásul szerinte fotóművészeti értelemben is értékes a gyűjtemény.

Az érdeklődők a beszélgetés után kérdezhettek, fotókat készíthettek, és természetesen dedikáltathattak is. Szebeni András fotóművésszel és az LGT négy tagjával - Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János és Solti János - találkozhattak a rajongók az Írók Boltjában tartott eseményen.

"A fényképész azért fényképez, hogy megmutassa másoknak, amit ők nem látnak" - írja Presser Gábor az album bevezetőjében - hozzáfűzve, hogy "Valamint más okokból is." Ezen okok közé Szebeni Andás esetében a személyes érintettség és a művészi kifejezésvágy biztosan beletartozik. Közel négy évtizedes kapcsolat fűzi az LGT-hez - belülről követi a történetet a kezdeti időktől a jelenig. Innen látásmódjának érzelmi fedezete, átfűtöttsége és művészi hitele.

A könyv három helyszínre, három legendás eseményre, az 1979-es tabáni koncertre, a Sándor Pál által forgatott 1980-as LGT-showra, valamint az 1992-es, a Nyugati pályaudvaron megrendezett búcsúkoncertre épül, tagolódik. Három olyan alkalom művészi dokumentálását tartalmazza tehát, melyek nélkül az LGT története nem elmesélhető. S hogy az exkluzív kiállítású, dalszöveg-idézetekkel színesített album ne a szoborállítás alkalma legyen, hanem egy rendkívül élvezetes időutazás, újraélés élményét nyújtsa, arról a fényképész közelnézetén túl a képekhez személyes kommentárokat fűző Presser Gábor humoros, rezignált, vallomásos, meditatív jegyzetei gondoskodnak.

Megosztom veletek Soma Mamagésa véleményét az LGT koncertjétől. Egyébként a facebookon is olvashatóak ezek a sorok. Íme:-)

3 és fél órás volt ( szünet nélkül) az LGT zseniálisan felépített, előadott, megvalósított, bevarázsolt koncertje. Le a kalappal! Hatalmas élmény volt, hol a könnyeim potyogtak, hol lúdbőröztem, hol nevettem, hol velük énekeltem, máskor meg csak lehúnyt szemmel repültem bele a zenébe. ( Egyszer még mondtam is magamnak: „szídd föl begyem a sok zenét!”)

Szabályosan éreztem, hogy még a sejtjeim is táplálkoznak belőle.
10 zenész volt a színpadon ( plusz egy számban egy vendég gitáros), és természetesen kotta nélkül játszották az éltető zenét. ( Rengeteget próbáltak hónapokon át, ez érződött is.)
Nagyon profi dramaturgiával lett felépítve az egész, egy percre nem pilledt le ( mi sem bizonyítja jobban, a végén már majd szétrepedt a hólyagom, de nem volt szivem kimenni pisilni, mert annyira magával ragadó, beszippantó volt a koncert.)

Tele volt az Aréna, óriási energia volt, amikor az ismert számokat együtt énekelte a tömeg. Jó néhány zseniális slágerük megszólalt a tömeg által is.

Megkockáztatom, hogy az LGT minden idők legkiválóbb magyar pop-rock zenekara. Varázslatos, hogy ezt a magas zeneiséget el tudták juttatni a néphez is! Presser Gábor hihetetlenül sok oldalú, hatalmas tudású művész. Nagy tudású művész még van jó néhány, de ilyen sok oldalú, ennyi stílusban mesterien jártas nem nagyon.

De ugyanígy sorolhatnám a többi zseniális zenészt is, az ezer hangszeren játszó, fantasztikusan éneklő Somló Tamást, a gyönyörű dalokat író, és még mindig tüzesen gitározó Karácsony Jánost, a kiváló dobost Solti Jánost, s a többi nagyszerű muzsikust.

Úgyhogy rengeteg íze, színe volt az estének minden szempontból, ugyanis a hangzás mellé látvány és fénytechnika is párosult. Szellemesek voltak a kivetített képek, az Aréna közepére bevarázsolt Tabán ( fű nélkül, mindenféle fű nélkül…ez finom poén volt) , a táncosok pillanatnyi felvillanása.

Nagyon izgalmas és szellemes hangszerelési megoldásokkal volt tele az este, és volt 1-2 szám, amikor nekem totálisan bejött az Emerson Lake and Palmer, azon belül is azok a „jó elborult” számok, amikor szinte azt érzed, hogy a zene túllép a 3 dimenzión. Újakat nyit.
Egyértelmű, hogy a zenében van a legnagyobb varázserő! Köszönjük LGT!!!

A megtriplázott koncert alkalmából albummá rakta össze Szebeni András legked­vesebb képeit, melyeket a Locomotiv GT három nagy – dehogyis nagy: monumentális – buli­ján készített: Tabán 1979., LGT-show 1980., Nyugati búcsú 1992. További részletekért kattintsatok ide!

Szebeni András (Fotó: Móricz Simon)

Március 28-án tartják az LGT – etűdök kamerára és három helyszínre – című fotóalbum dedikálással egybekötött nyilvános bemutatóját. Az esemény Budapesten, az Írók Boltjában lesz, 17 órakor kezdődik majd. Keresztury Tibor, a Litera.hu főszerkesztője, a MüPa irodalmi szerkesztője mutatja be az albumot, és beszélget Szebeni Andrással és Presser Gáborral. Ott lesz és dedikál Somló Tamás, Karácsony János és Solti János is.

A kiadványt az LGT február 15-16-17-én megtartott teltházas Aréna-beli koncertjeihez időzítve
jelentette meg a ShowTime.

A huszonnégy önálló albumot, közel ötven bel- és külföldi kiállítást jegyző, Balogh Rudolf-
díjas Érdemes Művész szakmája azon elismert, legjelentősebb mesterei közé tartozik, akik
számára a fényképezés nem a puszta megörökítéssel azonos. „A fényképész azért fényképez,
hogy megmutassa másoknak, amit ők nem látnak” – írja Presser Gábor az album bevezetőjében – hozzáfűzve, hogy „Valamint más okokból is.” Ezen okok közé Szebeni Andás esetében a személyes érintettség és a művészi kifejezésvágy biztosan beletartozik. Közel négy évtizedes kapcsolat fűzi az LGT-hez – belülről követi a történetet a kezdeti időktől a jelenig. Innen látásmódjának érzelmi fedezete, átfűtöttsége és művészi hitele.

A könyv három helyszínre, három legendás eseményre, az 1979-es tabáni koncertre, a Sándor Pál által forgatott 1980-as LGT-showra, valamint az 1992-es, a Nyugati pályaudvaron megrendezett búcsúkoncertre épül, tagolódik. Három olyan alkalom művészi dokumentálását tartalmazza tehát, melyek nélkül az LGT története nem elmesélhető. S hogy az exkluzív kiállítású, dalszöveg- idézetekkel színesített album ne a mitizálás, a szoborállítás alkalma legyen, hanem egy rendkívül élvezetes időutazás, újraélés élményét nyújtsa, arról a fényképész közelnézetén túl a képekhez személyes kommentárokat fűző Presser Gábor humoros, rezignált, vallomásos, meditatív jegyzetei gondoskodnak.